Az ősidőkben a Pannon tenger borította, a tatárjárást követő két évszázadban pedig alig lakták a területet, melynek első ismert birtokosa Loránd ispán volt, a falu 1347-ben megválasztott bírája. Ekkoriban már Palotaként jegyezték a XV. kerület városrészt, mely a XVII. században több ízben néptelenné vált, ám egyik periódus sem tartott sokáig. Az 1730-as évektől gróf Károly István tulajdonában állt a terület, aki összesen 65 holdnyi részt bérbeadásra bocsájtott.
Az így földhöz jutott pestiek nyaralókat, vincellérházakat, valamint sörfőzőket építettek bérleményeiken – ezt a területet később Újpestnek nevezték el. A nyaralóknak és a vasútvonal kiépítésének köszönhetően a régió igazi üdülőteleppé vált. Szórakozóhelyek épültek, biliárd- és társalkodó szalonokat létesítettek. Nem meglepő, hogy a város vezetését felettébb jómódú szekció látta el, melyet az 1800-as évek végétől már Rákospalotaként jegyeztek. Az 1890-es évektől az iparosodás révén fokozottan átrendeződik a társadalom: elszaporodnak a polgári- és munkás rétegek. Pestújhely kivált a régióból az 1900-as évek elején. Ezt követően Rákospalota vezetősége úgy döntött, várossá avanzsálnak, amit 1923-ban a belügyminisztérium jóváhagyott. Buda és Pest egyesítése után, 1950-ben a főváros kerületekre osztása során, a XV. kerület elnevezést kapta. Tizennyolc évvel később lakótelepet építettek a régióban, ami akkoriban Budapest legnagyobb ilyen létesítménye volt, 60 ezres lélekszámmal – mára nagyjából 40 ezerre csökkent a telepi lakosok száma.

Ipar, kereskedelem – Rákospalota

Az 1870-es években összekapcsolták Rákospalotát és a fővárost egy úttal, ami igencsak megkönnyítette a piaci kereskedelmet.

Közlekedés

Innen indul az M3-as autópálya bevezető szakasza. Több villamos és buszjárat is közlekedik a kerületben.

Kikapcsolódás a 15. kerületben

A kerületben két nagyobb bevásárlóközpont is található, a Pólus Center – amely Közép-Kelet-Európa leghatalmasabb bevásárlóközpontja) és az Ázsia Center. Valamint, a kerületben található a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár is.