Buda és Pest egyesítésekor jött létre, amikor a különálló Rákoscsabát, Rákoshegyet, Rákoskeresztúrt, valamint Rákosligetet is az új fővároshoz csatolták. Így az Akadémiaújtelep, Rákoscsaba, Rákoscsaba-Újtelep, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákoskert, Rákosliget, Madárdomb és Régiakadémiatelep együttese alkotja a XVII. kerület budapesti városrészét.
Az ősidőkben a Pannon tenger borította, a tatárjárást követő két évszázadban pedig alig lakták a területet, melynek első ismert birtokosa Loránd ispán volt, a falu 1347-ben megválasztott bírája. Ekkoriban már Palotaként jegyezték a XV. kerület városrészt, mely a XVII. században
Kelta törzsek, majd a rómaiak lakták. Utóbbira bizonyítékot 1815-ben találtak a Koszorú-árok szántása során, ám csak harminchárom évvel később tárták fel, és vizsgálták meg a romokat, amikor azok ismét felszínre kerültek egyéb munkálatok révén. Az Árpád-házi királyok idejében érseki birtokként
Ugyan már az időszámításunk előtti első évezredben éltek a területén emberek, mégis Újpest viszonylag fiatal kerületnek számít. Nem csak római, és honfoglalás-kori leleteket találtak itt, hanem már korábbi, szkíta és kelta telepek maradványait is. A XV. Században nagybirtokosok földje volt,