Buda és Pest egyesítésekor jött létre, amikor a különálló Rákoscsabát, Rákoshegyet, Rákoskeresztúrt, valamint Rákosligetet is az új fővároshoz csatolták. Így az Akadémiaújtelep, Rákoscsaba, Rákoscsaba-Újtelep, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákoskert, Rákosliget, Madárdomb és Régiakadémiatelep együttese alkotja a XVII. kerület budapesti városrészét.
A főváros legnagyobb régióját Rákosborzasztó gúnynéven is emlegetik, a sok Rákos- kezdetű része miatt, és mert messze fekszik a belvárostól. Illetve Budapest ezen területén maradt meg a legtöbb földút.
Határában, Rákosmezőn 1286-tól gyakori jelleggel tartottak országgyűléseket, egészen 1540-ig. Bár akkor még nem alkottak egységet, a sors úgy hozta, hogy a török uralom idején a mai kerület egésze hódoltság alatt állt. A Rákóczi-szabadságharc idején, Rákoscsaba lakói Rákóczi oldalán harcoltak. Az 1970-es években városiasodás kezdődött, melynek az első lépcsőfoka panelházak létesítése volt. Kilenc év alatt 7700 ilyen lakás épült.

Szabadidő Rákosmentén

A Gózon Gyula Kamarszínház, és a Vigyázó Sándor Művelődési Ház remek kikapcsolódást nyújt a művészetek szerelmeseinek. Valamint, az Erdős Renée házban helytörténeti gyűjteményt csodálhatunk meg, illetve Csekovzsky Árpád keramikáinak állandó kiállítása is e kerületben tekinthető meg, a művész egykori alkotóházában.

Nevezetességek a 17. kerületben

A Podmaniczky-Vigyázó kastélyt Podmaniczky Jánosról, és unokájáról, Vigyázó Ferencről nevezték el. Az 1838-as árvízben Podmaniczky menekülteket szállásolt el az épületben. A II. világháború során katonák szállták meg, leamortizálták, hét évvel később pedig a város lakosai vették magukhoz a kastélyban megmaradt értékeket. Napjainkban ismét magánkézben van, s megkezdődött felújítása is. Budapest egyetlen Trianon-emlékműve a Népkertben leledzik. A szobrot, melyet adományok révén építhetett meg a főváros, 2007-ben avatták.