Sokan ismerik azt a helyzetet, amikor egy stresszes nap végén vagy egy unalmas délután közepén hirtelen a hűtő előtt találják magukat, pedig nem is éhesek. Az érzelmi evés, vagyis az ételhez való érzelmi viszony, komoly szerepet játszhat a túlsúly és a sikertelen fogyókúrák hátterében. De vajon miért nyúlunk ételhez, amikor nem a gyomrunk, hanem a lelkünk éhes?

Az evés nem csak fizikai szükséglet

Az evés eredetileg az életben maradáshoz szükséges fiziológiai tevékenység. Ám az idők során egyre inkább társult érzelmekkel, rituálékkal, sőt jutalmazással is. Gyerekkorunktól kezdve belénk ivódhat, hogy az édesség „megérdemelt jutalom”, a nassolás pedig a vigasztalás egyik formája. Így nem csoda, ha stressz, szomorúság, unalom vagy feszültség hatására automatikusan enni kezdünk, persze nem éhségből, hanem megszokásból.

Milyen érzelmek hajthatnak az evés felé?

Az érzelmi evés hátterében leggyakrabban negatív érzések állnak: stressz, magány, düh, frusztráció, unalom vagy szorongás. Az étkezés ilyenkor átmenetileg megnyugtat, kizökkent, elfedi a kellemetlen érzéseket. Ám a hatás rövid távú, és gyakran bűntudat követi, ami újabb érzelmi evéshez vezethet, ördögi kört kialakítva.

Tudatosítás – az első lépés

Az érzelmi evés leküzdéséhez az első és legfontosabb lépés a tudatosítás. Érdemes megfigyelni, mikor és milyen helyzetekben nyúlunk ételhez úgy, hogy nem is vagyunk éhesek. Különösen hasznos lehet, ha ilyenkor felírjuk, milyen érzéseket éltünk át, mi váltotta ki a vágyat az evésre. Már ez az apró lépés is segíthet abban, hogy megtörjük az automatikus reakciókat.

Mit tehetünk helyette?

Ha nem éhséget, hanem érzelmet szeretnénk „megetetni”, próbáljunk más módszert találni a feszültség oldására. Lehet ez egy séta, zenehallgatás, naplóírás vagy beszélgetés egy baráttal. Az érzelmi evés kiváltó okainak kezelése gyakran többet segít, mint a szigorú diéták. Néha már azzal is sokat tehetünk az ideális testsúly eléréséért, ha az érzelmi evést kiiktatjuk az életünkből.