Nem egyszerű dolog egy kapcsolat, rengeteg időt és energiát kíván. Sajnos sokszor helyrehozhatatlanul elromlik, ilyenkor nincs más hátra – bármilyen fájó is -, hogy elváljanak a pár útjai. De mi legyen azután, hogy aki hónapokig, évekig az életünk része volt, egyszer csak nincs többé?

Sirassuk meg, ha kell!

Szinte mindenki átesik szakításkor egy depressziós perióduson. Hogy kinek mennyi ideig tart ez az időszak, az jellemfüggő. Vannak, akik egy-két nap után jól vannak, vagy legalábbis azzal áltatják magukat, hogy jól vannak. Mások hetekig, hónapokig gyászolják a szerelmet. Természetesen az sem mindegy, hogy miként ért véget a kapcsolat, ki volt a hibás, történt-e esetleg megcsalás, vagy bántalmazás. Megcsalásnál a sértett fél jogosan dühös, valószínűleg hetekig, hónapokig fog fájdalmat érezni, és később, még évek múlták is rossz szájízzel fog visszaemlékezni az egykori szerelemre. Fontos azonban, hogy ne essünk mély depresszióba semmi esetre sem, akkor se, ha velünk szakítottak, akkor se, ha mi magunk vágtuk el az utolsó szálat! Egy ideig természetesen eltart, míg felfogjuk magunkban, hogy valami elmúlt, de legyen intő jel, hogy nem szabad hosszú ideig keseregni. Sirassuk meg a volt kedvest, ha erre szükségét érezzük.

Hogyan tovább?

A megnövekedett szabadidő miatt nem egyszerű magunkat lefoglalni. Minden időnket az ex foglalja le, abból pedig van bőven. Igyekezzünk megszabadulni az emlékektől, ha készen vagyunk rá: nem feltétlenül kell kidobni mindent, hiszen egykor szerettük ezt az embert, de tüntessük el a szemünk előtt lévő emlékeket egy dobozba, jó helyen lesznek azok. Nem kell a számát kitörölni, vagy az ismeretséget megszakítani a közösségi oldalakon. Ezek gyerekes dolgok, és attól még nem lesz a kapcsolat meg nem történt, hogy letiltjuk az illetőt a Facebookról.
Ha kellően meggyászoltunk a kapcsolatunkat, csak akkor kezdjünk bele újba, nincs értelme ártatlan embert megbántani a mi szeszélyünk miatt. Testünk-lelkünk jelzi, ha készen állunk az új szerelemre.