A végkielégítés kapcsán nagy általánosságban sokkal több a kérdés, mint a válasz az emberek között. Sokan nem tudják, hogy automatikusan jár-e, egyáltalán mikor vagyunk rá jogosultak, mi történik akkor, ha közös megegyezéssel történik a felmondás és így tovább. Ami köztudott, hogy a végkielégítés azzal a célzattal került megálmodásra, hogy anyagi biztonságot és támogatást nyújtson az olyan embereknek, akik nem saját hibájukból veszítik el a munkájukat.
A munkavállalók egy jelentős része azonban sajnálatos módon arra játszik, hogy a végkielégítést eltussolhassák, és ne kelljen megfizetniük dolgozójuk számára.
Mikor jár?
A végkielégítés csak akkor jár, ha a munkavállaló munkaviszonyát a munkáltató szünteti meg, méghozzá felmondással. Ezen felül akkor vagyunk jogosultak végkielégítésre, ha a munkáltató jogutód nélkül megszűnik, esetleg annak gazdasági egysége kikerül a Munka törvénykönyvének hatálya alól.
Az időtartamról
A végkielégítés megállapítása kapcsán soha nem kell figyelembe venni azt az időtartamot, amire a munkavállalót munkabér nem illette meg. Ez alól kivételt jelenthet a szülési szabadság vagy az önkéntes katonai szolgálat teljesítése.
Betegség esetén
Mivel a jelenlegi társadalombiztosítási szabályok alapján nem jár betegszabadság például üzemi baleset miatt bekövetkezett keresőképtelenség, valamint veszélyeztetett várandósság idejére, ezért ezeket az eseteket – ha 30 napot meghaladja a keresőképtelenség – nem számolják bele a végkielégítésbe. A fizetett betegszabadságok szintén ide sorolhatók, hiszen ilyen esetben a munkavállaló táppénzre jogosult, nem munkabérre.
Közös megegyezés esetén
Ha a munkáltatóval közös megegyezés alapján történt a munkaszerződés felmondása – sokan erről nem világosítják fel idejekorán az alkalmazottakat –, akkor a végkielégítés automatikusan nem jár. Kivételt képez, ha a felek úgy egyeznek meg egymással, hogy szerződésbe foglalják a végkielégítés lehetőségét, ilyenkor ugyanis a megbeszélt összeget kell megkapnia a dolgozónak.
Ha felmondasz
Amennyiben a munkavállaló saját maga kéri a munkaviszony megszüntetését, végkielégítésre nem jogosult, ha csak akkor nem, ha ezt korábban nem fogalmazták bele másként a munkaszerződésbe. Sok helyen lehetőség van arra például, hogy azonnali felmondás nincs, így a felmondás beadását követően a dolgozónak még 2-3 hónapig be kell járnia munkába, cserébe azonban kaphat majd végkielégítést.
Lehet-e kötni törvényi rendelkezéstől eltérő megállapodást?
Bizonyos léptékig a magyar jogrend lehetőséget ad a munkáltatónak és a munkavállalónak arra, hogy rugalmasan határozzák meg a munkáltatói szerződést, ezáltal közösen megállapodhatnak például arról, hogy a végkielégítés milyen feltételek mellett lehet jogszerű. Ez teljesen helyénvaló megoldás, ellenben figyelembe kell venniük a feleknek azt, hogy a legalapvetőbb törvényi rendelkezésektől ne térjenek el, csak annyira, amennyit még a jogszabály megenged.