Az a szomorú tendencia mutatkozik, hogy egyre többen válnak el, sajnos sok kapcsolat halálra van ítélve. A statisztikák elsősorban a válóperek számáról szólnak, de sokan egyszerűen csak külön utakon járnak, így a számok még szomorúbbak lehetnek.

Válni vagy nem válni?

Néhány évtizede még egyáltalán nem volt divat a válás, sőt, egyenesen szégyenletes dolog volt, ha valakik ilyesmire vetemedtek. Általában az ember az első szerelmével maradt, élete végéig kitartottak egymás mellet. Igaz, akkoriban kényszerházasságok is voltak, vagy a szülők boronálták össze a fiatalokat. Az már természetesen más lapra tartozik, hogy volt-e valós szerelem vagy vonzalom a fiatalok között, vagy, hogy mennyire is volt boldog ez a házasság, mindenesetre válás, mint olyan, nem igazán létezett.

Házasság kontra élettársi kapcsolat

Míg régen a házasság jelentette a két fél teljes egyesülését, ma már jóval kevesebben lépnek frigyre. Sokak számára csak kényszer a házasság, ráadásul egy válóper, esetleges gyermek elhelyezési per, lakáshasználattal kapcsolatos ügyek csak problémát okoznak. Így sokan inkább megmaradnak az élettársi kapcsolatban, és soha nem kelnek egybe. A szomorú válási statisztikák is sokakat billentenek az élettársi viszony felé.
Természetesen mindenki a saját érzéseire hallgasson, ha házasságról vagy kapcsolatról van szó. Nem érdemes szülői, baráti, ismerősi nyomásra megházasodni, vagy azért, mert jön a baba. Rengeteg gyerek miatt történő házasság jön létre, amik vagy jól elsülnek, vagy nem. Kényszert semmiképpen se érezzünk, ha kényelmes nekünk élettársként élni, akkor tegyünk úgy, különben borsos pénzeket kell kifizetnünk a válóperes ügyvédnek.
Ma már nem szégyen párkapcsolatban élni házasság helyett. Talán az idősebb generáció tagjaiban válthatunk ki életformánkkal kapcsolatos ellenérzéseket, de ne foglalkozzunk vele, tegyük azt, ami számunkra a legjobb.