Soha ne hagyjuk a dobozokat négy napnál tovább bezárva, mert hónapokig nem fogjuk kinyitni őket. A költöztető cégek gondosan elszállítják a féltett tárgyainkat, de utána nekünk kell kipakolni mindent.

Ha a pakolás gondolatától is rosszul vagyunk, akkor minden bizonnyal a költöztetés előtt kezdődtek a gondok, és akaratlanul is meg akarjuk kímélni magunkat a szenvedéstől.

A költözés előtt nem elkezdjük összeszedni a dolgokat, hanem elkezdjük kidobni őket! A konyhai szemét nem sokat árt, és a régi papírok sem. A ruhák esetében ez személyfüggő. Sokkal nehezebb megszabadulni a fényképektől, emléktárgyaktól és azoktól a drága kozmetikai termékektől, amelyeket megvettünk, és amelyek végül nem váltak be. Megtartottuk, mert 10.000 forintba került, de ha nem használtuk soha, jobb, ha kidobjuk. Ilyenkor kell megszabadulni a biztonságból félretett tárgyaktól.

Csak a “takarítás” után szabad elkezdeni a dobozolást. Az egyikben a pólók, a másikban a nadrágok, egy másikban a könyvek, egy másikban a párnák… Az a legjobb, ha minden doboz tematikus, és az adott helyiség szerint gyűlik meg. A dobozok legyenek jól felcímkézve: konyhai kacat, ami a jobb oldali szekrény második polcán volt. Emellett ne feledkezzünk meg a kincsesládáról sem, ahol az ékszereket és fontos dokumentumokat tudjuk tárolni.

Pakoljunk ki!

Ezután jön a neheze. Amikor birtokba vettük az új otthonunkat, akkor muszáj kipakolni. Kezdjük a konyha berendezéseivel, ami valójában a ház központja. A ruhákat, ha be vannak csomagolva, könnyű elpakolni. A ruhadarabok típusa szerint – ingek, pólók, szoknyák, kabátok, nadrágok… – és szín szerint, a szivárványos skálát követve.

A halogatás egyenlő a halállal, mivel a gyereknek iskolába kell mennie, minket várnak a munkahelyünkön, és ha azt sem tudjuk, hogy merre bújik a cipőnk, akkor még nehezebb lesz az indulás. Igen, lényegében minden a szervezésen múlik, de ez azt is jelenti, hogy semmi sincs veszve. Inkább pakoljunk egy napnál tovább, hogy a költözés után gyors és hatékony legyen a kipakolás.