A változás az élet természetes része, azonban nem mindegy, hogy milyen korban szembesülünk vele először. Felnőttként általában könnyebben alkalmazkodunk a körülményekhez, de a gyermekek számára még az állandóságnak és a biztonságnak van a legnagyobb szerepe az egészséges fejlődés szempontjából. Ez leginkább a szülők közelsége által alakul ki bennük. A nem megfelelően előkészített lakóhelyváltás például drasztikus élmény lehet, melynek negatív érzelmi lenyomatai későbbi életében is megmaradhatnak.

Szülői uralom – független döntések

Míg szülőként az vezérel minket, hogy minél inkább szeretnénk megkímélni csemetéinket a költözés bonyodalmaitól, addig valószínűleg azt gondoljuk helyesnek, hogy minél később avassuk be őket. Előtte valószínűleg végigjártuk már a többlépcsős interjúfolyamatot, tájékozódtunk a leendő lakhely infrastrukturális és oktatási lehetőségeiről, illetve egészségügyi és szociális hálójáról, valamint az egyik legsarkalatosabb kérdést, az óvoda- vagy iskolaváltás témáját is körüljártuk. Az összes lehetséges verzió közül aztán kiválasztjuk a számunkra legelőnyösebbnek látszó verziót, melynek eredményéről aztán örömmel számolunk be gyermekünk előtt. Sok esetben azonban az ováció elmarad, hiszen az ő életében kiesett az az idő, amikor lelkileg felkészülhetett volna az őt is érintő változásokra, így ebben a szituációban gyakran érezheti mellőzöttnek magát.
E passzív szerepkörben ugyanis nem volt lehetősége véleménye kifejtésére, még akkor is, ha a végső döntést mi hozzuk meg. Ha már a keresgélés, körvonalazás időszakában bevonjuk óvodás- vagy iskoláskorú gyerekünket, akár az új lakás megmutatásáról, akár a személyes holmik szelektálásáról és dobozolásáról van szó, könnyebb lesz elfogadnia az új lakást és az új környezetet. Innentől kezdve már nem lesz olyan rémisztő, amikor régi otthonunk előtt egyszer csak megjelenik a megrendelt szállító-költöztető jármű.

Az iskola új közössége

Ahogyan nekünk is eleget kell tennünk a kihívásoknak új választott munkahelyünkön különösen az első időkben, az új iskola megszokása is rengeteg izgalmat, feszültséget generálhat egy kamasz lelkivilágában, amikor amúgy is érzékeny időszakát éli, saját identitásának megtalálásának folyamatában. Újra ki kell építenie a működőképes közösségi hálóját, melyben ismét elfogadásra lelhet. Ez azonban nem mindig zajlik zökkenőmentesen, ezért ilyenkor különösen fontos, hogy elérhetőek legyünk számára, kezdeményezzünk beszélgetéseket, lépjünk kapcsolatba az iskola tanáraival is, hogy tanácsaink segítségével megkönnyíthessük beilleszkedését, és adjunk támpontokat a hozzá való viszonyulás kialakításához!

Átmeneti transzformációk

Minden igyekezetünk ellenére is előfordulhat, hogy gyermekünk nem találja a helyét, vagy hiányoznak az ismerős dolgok és a régi barátok, ezért jelentkezhetnek olyan reakciók, viselkedési zavarok, melyek korábban nem voltak jellemzőek rá. Itt nemcsak az osztályzatok átmeneti romlására gondolhatunk, hanem a szorongásos állapot intenzitását testi tünetek, mint fejfájás, gyomorgörcs, hasmenés is kísérhetik. Ha bizonytalanok vagyunk, hogyan kezeljük e nehézségeket, hívjuk szakember segítségét, aki valószínűleg hozzáértőbb eszközöket alkalmaz majd! Fontos, hogy mi is türelemmel és elfogadással forduljunk magunk és gyermekünk felé is. Olykor az is kedvező hatású lehet, ha időközönként tartjuk a kapcsolatot a régi környezet barátaival, hogy az elszakadás ne traumaként legyen megélhető, hanem legyen lehetőség a korábban megszeretett társakkal való találkozásra.