Talán emlékszünk még azokra az időkre, amikor a környékbéli és a szomszéd gyerekek falkába verődve uralták a házak közötti sétálóutcákat, és kísérleti találmányaikkal rettegésben tartották az addig békés életet élő macskákat, bogarakat és madarakat. A fülsiketítő szólamok közeledtével minden anya tudhatta, hogy a csoportos játéknak lassan vége, és itt az ideje megszabadítani a ruhadarabokat az élmények poraitól. A 21. században a gyermeki csatákat egészen máshol vívják…

Mesterséges intelligencia vs. természeti kincsek

Napjainkban elnézve gyerekeinket sokszor az a különös gondolatunk támad, mintha utódaink a köldökzsinóron keresztül nemcsak azokat a tápanyagokat kapták volna meg, amiket anno mi is, hanem olyan képességeket is, melyek már csecsemőkortól kezdve képessé teszik őket az információs technológia által gyártott vívmányok azonnali, precíziós használatára. Azóta ez az a szféra, ahol minden kapcsolat és barátság szövődik, ahol tematika szerinti, zártláncú csoportok létesülnek és ahol a játék nem az anyaföld terepviszonyai közt zajlik, hanem a monitorok és kijelzők képernyőin keresztül.
Lassan hamarabb ismerik meg a billentyűzetet, mint az ABC első betűit. Jogosan merül fel bennünk a kérdés, hogy vajon így is részesülnek-e a gyerekkor kincseiből, mit a természet rejteget? Csak az tudja, aki valóban térdig gázol a pocsolyában, egy-egy hangosan szerenádozó béka után kutatva, vagy aki bújócska közben a fák ágain csimpaszkodva ismerkedik meg egy-egy madárdallal.

Csibefutam

Nagyon hamar azt tapasztalhatjuk, hogy a gyerekeinkhez képest analfabétaként vakargatjuk fejünket egy-egy technikai újítás előtt. Náluk mintha genetikailag kódolva lenne az ösztönös hozzáértés. Bár abban kétségeink támadnak, hogy mindeközben érzelmi intelligenciájuk mennyire fejlődik, amikor az ötödik kérdésre sem kapunk használható választ a kiber világba belemerült „életünk értelmétől”.  Aztán átmenetileg talán megnyugtatjuk magunkat több száz ismeretségük hírére, hogy nemcsak autista hajlamait erősítik a számítástechnikai eszközök, hanem ha másképpen is, de aktív kapcsolatot tartanak a külvilággal. Ilyenkor gyakran felsóhajthatunk, hogy bizony-bizony más időket élünk, már nem az a divat, hogy meghúzzák a lányok copfját az érdeklődés kifejezésére. Helyette virtuálisan megböknek például, bármi jelentősége is legyen. Gyorsan ismerkednek, repülnek egymás felé smile-k és szelfik, mi pedig nem igazán értjük továbbra sem, miért nem lehet mindezt élőben intézni, találkozni a baráttal, haverral, barátnővel, ha úgyis csak pár utcasarokra lakik.

Kapcsolat egymással

Amikor a gép előtt töltött órák száma már a külvilággal ápolt kapcsolatok rovására megy, illetve az aktív testmozgás szinte a nullához közelít napi szinten, nagyon fontos, hogy gyermekünk egészséges fejlődése érdekében minél gyakrabban kezdeményezzünk beszélgetéseket és közös élményeket, mert előfordulhat, hogy valami elkendőzése miatt lengett ki az egyensúly. Ha önmagunkban tanácstalanok vagyunk, érdemes szakember bevonásában is gondolkodnunk. A technika életünk szerves részévé vált, így nem zárhatjuk ki, de kialakítjuk kereteit és fontosságának szintjét a családunkban.